A Magyar Rádió utolsó éve - Magyar Rádió,NÉMETH MIKLÓS ATT,KÉRDEZ AZ IDO,Bródy Sándor,Kossuth Rádió,Nemzeti Foadót,Danubius Rádió,Magyar Rádiónak,Közszolgálati Rádió,Kedves Hallgatók,Tájékozatlan Választóként,Közszolgálati Rádióban,Magyar Rádió Zrt,Magyar Hírlapos,Gyurcsány Ferenc,Kádár Péter,Medve Zsuzsa,Petofi Rádió,Petofi Sándor,Szent László,Szent István,Nemzeti Foadója,Éjszakai Európában,Kedves Hallgatóim, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A Magyar Rádió utolsó éve

2007-11-10 12:38:52, szombat

	NÉMETH MIKLÓS ATT I L A A Magyar Rádió utolsó éve KÉRDEZ AZ IDO K itüntetett helyzetbe kerültem: a Bródy Sándor utcai épületbe csak az alelnök vagy az elnök személyes engedélyével léphetek be! Ennek megszerzése fölöttébb bonyolult, ráadásul � bár a mostani vezetéstol nem szokatlan � mégis nehezen viselhetoen megalázó. Így aztán, ha csak lehet, nem élek a lehetoséggel. Listán vagyunk, mi, a nemkívánatosak, de fogalmam nem lehet arról, hogy kiket szedtek még lajstromba, mert a névsor titkos � mondta a hölgy a telefonban, amikor arról faggatott, hogy mi lenne a látogatásom célja? A Magyar Rádió elnöke számára ugyanis annyira fontos vagyok még távoztomban is, hogy neki mindenképpen tudnia kell, hogy mi a célom abban az épületben, amelyben kis híján harminc esztendeig szolgáltam. Szolgáltam a közt, még akkor is, ha a rendszerváltoztatás hatodik évében megalkotott médiatörvény érdemben nem határozza meg a közszolgálat szakmai, emberi és pénzügyi feltételrendszerét! De miért is tenné, amikor a szabályozás célja nem az volt, hogy a mértékadó országos, sot nemzeti rádió létrejöjjön, hanem az volt az MSZP és az SZDSZ elsodleges és legfobb szándéka, hogy elonyöket teremtsen a profitérdekelt kereskedelmi rádiók és televíziók szabados musorprogrammal történo magyarországi betörésének, zöldmezos beruházásának, végül gátlástalan térnyerésének. Egyértelmu volt a szándék a Kárpát-medencei magyarság nemzeti foadójával szemben is. Programmá lett a Kossuth Rádió ellehetetlenítése. Ezt, az évtized elso felében az elnöki székbe került szocialista jelölt a pályázatában is megfogalmazta. A Kossuth Rádió hegemóniájának megszüntetéséért dolgozott. Amikor 1996-ban az ellenzék elfogadta a kormánypárttá lett legkisebbik politikai tömörülés törvényjavaslatát, olyan helyzetet teremett Magyarországon, amely példátlan a világon. Miközben folyamatosan a BBC musorkészítési elveit hangsúlyozta mindenki, a hazai sajtópiacot maga alá gyuro globális toke számára szabad prédává lett a tájékozatlan magyar választópolgár. Ahelyett, hogy technikailag a fogyasztókért való küzdelemre kényszerítették volna az üzleti médiát, átengedték neki a nézok által legkönnyebben elérheto földi sugárzású frekvenciát, megosztva azt két csatorna között úgy, hogy teljes értéku, az egész országot lefedo eszközzé építették ki a rendszert, az adófizetok pénzébol. A rádióval pedig, egyszeruen úgy bántak el, hogy a legfontosabbat, a Kossuth adó programját nem sugározták a legkorszerubb, a legtisztább hangzást adó frekvencián, az FM sávban. Ennek köszönhetoen megállapítható, hogy a huszonévesek és a harmincasok korosztálya sohasem kapcsolja ki a Nemzeti Foadót. Ugyanis sohasem kapcsolta be. A fiatalok rádióhallgatási szokásait meg sem próbálhatta követni vagy éppen alakítani a legnagyobb hatású adó, hiszen a középhullámú sugárzás élvezhetetlenné tette a zenét, amelyet a fiatalok saját eszközeiken már hi-fi minoségben, teljes térhatással, a koncertpódiumokat saját szobájukba varázsolva hallgattak. Miért is nem a Kossuth kapta a közszolgálatnak megítélt két FM frekvencia egyikét? Talán azért, mert így a musorkészítési elvek különösebb megváltoztatása, célirányos alakítása nélkül lehetett elérni, hogy a rendszerváltás éveiben eszmélo vagy az akkor és az az után születo korosztályok még mielott tájékozódhattak volna mindarról, ami velük és körülöttük történik, immunissá váljanak az országban zajló folyamatokkal szemben, és még mielott kialakulhatna a véleményalkotási, véleményformálási képességük, konzumidiótákká legyenek, vagy egyszeruen csak akként viselkedjenek. Mondhatja erre bárki, hogy ott volt a Petofi adó, amely megkapta az általam most reklamált, korszeru frekvenciát! Megkapta, de nem a teljes lefedettséggel és úgy, hogy közben megfosztották a középhullámú hallgatóságától! Vagyis adókörzetenként változott, hogy melyik hullámon kell keresgélni a Petofi adását FM-en, miközben a legtöbb hallgató rádiókészüléke technikailag nem érte el a programot, mert középhullámú és úgynevezett �keleti URH-s� vevoje volt. A középhullámon való musorhallgatás közben lassacskán átállt volna az FM-re, hiszen a piacon megjelentek a �nyugati normás� készülékek. Ám a középhullám �megvonásával�, amire az FM sávot fogni képes rádiója lett a Petofi közönségnek, addigra a kereskedelmi adók elotérbe �nyomulása� bárkit megakadályozhatott abban, hogy az egykoron kedves, a Kossuthnál könnyedebb, szórakoztató programot nyújtó Petofi után menjen. Hogy mindeközben musorpolitikailag lehetett-e az adó kínálatát a �Család rádiójának� nevezni, és megcélozni azt, hogy a prózai és a zenei kínálat egyaránt elérje a nagymamákat és az unokákat, utólag könnyen utópisztikusnak nevezheto. A közszolgálati Magyar Rádió harmadik, legfiatalabba adója is hozzájutott az akkor legkorszerubbnek nevezett FM hullámsávhoz! A rosszindulatúak azt állították, hogy ezzel néhány százezer embernek energiát takarított meg az intézmény! Ennyinek nem kellett bekapcsolnia a saját lemez- vagy CD-lejátszóját, magnetofonját. Ezzel arra a folyamatosan hangoztatott véleményre kívánok utalni, amely szerint luxus fönntartani ennyi ember számára egy teljes programot. Hogy ez védheto álláspont-e, arra álljon itt a közszolgálatiság néhány alappillére. Hiszen a közszolgálatiság egyik nagyon fontos eleme, hogy nem a hallgatottsági adatokat vizsgálja, hanem kijelöli az ellátandó célt, és annak rendeli alá musorpolitikáját. Ehhez teremti meg a szükséges pénzt! Már amennyiben létezo elvekrol lenne szó a magyarországi tájékoztatáspolitikában. Nem feledkezhetünk meg még két történetrol, amelyeknek felemás következménye a Magyar Rádió gazdasági formája és a reklámpiaci (elonytelen) küzdelemre való kötelezése. A Petofitol �elvett� középhullámon �kereskedelmi� adót muködtetett jó ideig a közrádió (Calypso). Ha az elektronikus magyar médiumok történetét vizsgálja majd valaki, érdekes lesz belepillantania eme csatorna számláiba. Mert bár technikailag a Magyar Rádió stúdiójából, az intézmény eszközrendszerének használatával készült a musor, az egyértelmuen reklámelemek elhangzását követoen nem jutott mindig bevételhez a �gazda�, illetve, ha keletkezett is bevétel, akkor sem mindig a �gazda� bankszámláját gazdagította. A másik a Danubius Rádió, amely alapításában is az intézményé volt, mint az elso kereskedelmi musort sugárzó magyar rádióállomás! A törvényi szabályozást követoen ezt el kellett adnia a Magyar Rádiónak, hiszen közszolgáltatást ellátó szervezet nem tarthatott fenn kereskedelmi adót! Az eladásra kötelezett Magyar Rádió sohasem kapta meg a Danubiusra megállapított teljes vételárat! Ez azért fontos, mert ettol és emiatt ingott meg eloször pénzügyileg az MR. A vételár pótolta volna az intézmény költségvetésbol kapott pénzét, kiegészítve azt a muködéshez szükséges keret szintjéig! Az már szinte természetes, hogy sem a Médiatörvény, sem pedig semmiféle más jogszabály vagy rendelet soha meg nem határozta a Közszolgálati Rádió feladatait, így értelemszeruen sohasem rendelhetett ehhez senki költséget! Márpedig e nélkül, sehol a világon el nem képzelheto az ilyen szintu feladatok ellátása! Fontos megjegyeznem ezen a ponton néhány, látszólag a Magyar Rádió elmúlt egy évének történéseitol távol eso, de valójába mégis azzal szorosan összefüggo eseményt. Annál is inkább, mert az intézmény �bekebelezésének� utolsó fázisa volt az a demagógia, amely választási programmá tette az úgynevezett �elofizetési díj� eltörlését egy olyan idoszakban, amikor jószerivel azt már senki sem szedte be a Kedves Hallgatóktól! A Kedves Hallgatók pedig, Tájékozatlan Választóként azt hitették el magukkal, hogy a kommunisták utódpártja mostantól majd ingyen adja nekik az erre az idoszakra már milliós fogyasztói réteget maguk mögött tudható �Valóságsókat�, �Sztárcsinálókat� vagy éppen a sorozatos �Vészhelyzeteket�. Vagyis csupa olyan programot, amely nem segítette oket a helyes pártválasztásban, a pártpropaganda agymosó tevékenységének leleplezésében, a tisztánlátásban, a választásokon való helyes döntésben. És ez így volt jól! Amikor a megtévedt nézok és hallgatók a választásokat követoen is kellett, hogy fizessenek a kábelszolgáltatók csatornaleosztásáért, lassacskán kijózanodtak. Ám akkor már bedobták a cédulát az urnába. A másnapos tisztánlátás pedig csak a fejfájásérzetet erosíti! De erre a kortes pálinkától egykoron kábultak is mindig csak utólag jöttek rá.Viszont a választók �megvezetésén� túl még az is bekövetkezett, hogy a költségvetésbol pótlandó elofizetési tétellel kedvére játszhatott a kormánykoalíció. Ha jól szolgálta a kormánypropagandát az adott intézmény, akkor könnyen belekerült a muködéshez szükséges tétel a költségvetésbe, ha nem, akkor jöttek a trükközések. Elbújtatták a pénzt valamelyik nagyobb tételben, vagy egyszeruen nem �állították be� azt a kiadási oldalon, bizonytalanságban tartva ezzel a közszolgálati intéz- mény dolgozóit! A bizonytalan musorvezetonek pedig megremeg a hangja, a bizonytalan szerkeszto meg telefonál, hogy megtudja, az adott eseményt földolgozza- e a musorában, vagy sem? Így lehetett sokakban megingatni a szakmaiságot olyan pénzügyi manipulációkkal, amelyekrol a hallgatóság azt gondolhatta, hogy az o érdekeit szolgálja. A kereskedelmi csatornákba dolt a pénz! A közszolgálat reklámszervezoi � telefonszámos noteszükkel együtt � átmentek a kereskedelmi adókhoz. Ezeken a helyeken sokkal magasabb bért fizettek az újságíróknak is, mint a Közszolgálati Rádióban. A pénz rögtön a szakmaiság mércéjévé vált! Akit jól megfizettek, az jó szakember lett, akit pedig, nem fizettek meg, az volt a rossz. Az volt a lekicsinylett, lenézett közszolgálati. A minoséget a bankszámláról lehetett leolvasni. A nagy hallgatói és nézoi számok miatt ezeket a musorokat akarták már maguk számára a politikusok is, akik valójában sohasem törekedtek a széles köru és tárgyilagos, pártatlan és gyors tájékoztatás feltételeinek a megteremtésére. Nekik zenegépre van szükségük. Olyan automatára, amely akkor és annak zenél, aki az érmét a gépbe dobta. És azt a nótát fújja, amelynek a gombját megnyomták. Újabb pénzért újra zenél. Ha kell, akár ugyanazt is többször. Ám, ha a pénzdobáló úgy dönt, akár évekig is hallgat a lejátszó. A politikai erok mindig és minden áron a saját pártjuk és a saját személyük propagandájával voltak és vannak elfoglalva. Egymásra licitálva törekedtek a kétes híru, ámde nagy nézettségu kereskedelmi musorokba, ezzel is zavart okozva azok fejében, akik még valamennyire bíztak és hittek a közszolgálati médiumok hitelességében. Ebben a közegben saját belso meggyozodését követve teremtette meg a hallgatók elotti hitelét a Kossuth Rádió közszolgálatra fölesküdött csapata az elmúlt években. Kiböjtölte azt az idoszakot, amikor viccet lehetett csinálni államiságunk millenniumából, a kereszténység kétezer esztendos évfordulójából. Amikor a magyar nemzetrol gondolkodókat, a népünk múltját feltárókat nacionalizmussal vádolták, vagy legjobb esetben csak magyarkodónak nevezték! A következetes musorszolgáltatással a közszolgálati rádiózás emblematikussá lett személyiségei elnyerték a Kedves Hallgatók százezreinek, millióinak bizalmát a szakma lefitymáló megjegyzései ellenére.Tíz év kereskedelmi rádiózás után a közönség is kezdte megunni az üres, csak önmagáért való, mocskolódó és trágár szavakat sem megveto, a Dob utcai kántorokat megszégyeníto hanghordozással �észt osztó� médiasztárokat. Egyre többen keresték a kiegyensúlyozott, mértékkel tájékoztató, így mértéket adó, mértékadó megszólalókat. Ez nem volt benne a pártok tervében! Ezért kellett cselekedniük a Bródy Sándor utcában, meg talán azért is, mert a fováros legértékesebb telkén állnak a Magyar Rádió Zrt. épületei. A feladatra kiszemeltek maguknak egy olyan embert, akivel végrehajtathatják a hallgatók bizalmát élvezo, nagy hatású közszolgálati musorvezetok, szerkesztok elhallgattatását, és talán még az épület feladására, eladására is rá lehet venni a rádiózáshoz szakmailag nem érto, így tehát a mészárlást szenvtelenül elvégezni képes személyt. Az akciót a legálságosabb módon a gazdaságosság jelszava mögé bújtatták, amikor is ismétlem, soha senki ki nem számolta, hogy a közszolgálat feladatainak ellátására mennyi pénzre, hány és milyen képzettségu újságíróra, miféle technikai háttérre volna szüksége például a Magyar Rádiónak. A kuratóriumi elnökségben üldögélo pártbábok már az elso körben megszavazták maguknak a kiszemelt embert, ám akkor a civil kuratórium civil kurázsija áthúzta a számításukat. De az ördögi terv megvalósításáról nem mondtak le. Addig színészkedtek a nyilvánosság számára, míg le nem nyomták az újabb összetételu civil kuratórium torkán a döntést, amelynek formaiságára még annyira sem ügyeltek, hogy legalább új pályázatot írattak volna a közben a két alelnök által anyagilag és erkölcsileg is megrendített MR új helyzetére való tekintettel. Ezen aprósággal sem bajlódtak. Az új elnök � miután élvezi a kormánykoalíció pártjainak teljes köru bizalmát � meg is kapta a végkielégítésekhez szükséges költségkeretet. Tevékenységéhez pedig azt a politikai támogatást, amelynek köszönhetoen több száz, az elmúlt évtizedekben a közszolgálatban bizonyított munkatárs utcára rakását kíséri néma és egyetérto csönd valamennyi parlamenti párt részérol. Egyedül a jelenlegi elnököt meg nem szavazó Kereszténydemokraták ágálnak néha, de csupán a súlyuknak megfelelo csekélyke eredménnyel. A jegyzet nem rádiós mufaj! � jelentett be, és ki, tavaly augusztusban a közszolgálati rádió �szakmai� irányítója! Nos, aki ilyet mond, az valójában a vakok bátorságával közlekedik a sötét erdoben! Vagyis nem ért a rádiózáshoz! Amikor e sorok írója � aki a reggeli krónikában elhangzó írásainak fölolvasásával nagy népszeruségre tett szert a hallgatók körében � arra biztatta szerkesztotársait, hogy közösen lépjenek föl e szakmaiatlan intézkedés ellen, nem talált támogatókra. Az akkor már egyértelmu egzisztenciális veszély megbénította a szakembert a családapákban, a munkahelyüket félto férjekben, feleségekben, a gyermekeiket egyedül nevelo anyákban� Bent járt már az elefánt a porcelánboltban, és nemcsak az ormányával levert herendik kerültek véglegesen veszélybe, hanem már az is látható volt, hogy a maradék nippeket is cserepekké zúzza kéjes örömében fickándozó farkával. A magyarul szépen beszélo, kellemes orgánumú musorvezetok lekerültek az adóról, és helyükre az írni sem tudó, nemhogy azt fölolvasni képes egykori Magyar Hírlapos haveri kör lepte el a hírmusorok folyosóit. Egyik másik megszólaló önmaga karikatúrája. Mindeközben bérfeszültséget teremtett, hogy a bent levok fizetésének többszöröséért érkeztek az önbizalommal telt új munkatársak, akiknek a szakértelme azonos nívón mozgott az elnök imént fölvázolt szakértelmével. De hát emberünk foszerkeszto helyettese volt egykoron annak az újságnak, amelynek jószerivel az egész csapatát átmenekítette a Bródy Sándor utcába. E sorok írója tehát tavaly augusztusban már nem olvashatta jegyzeteit. Az augusztus 20-ai 5 halálos áldozatot követelo tuzijáték után pedig, a felelosség kérdését firtatva a �Háttér� címu musorban, kivívta azt a figyelmet, hogy az esti beszélgetés rövidített változatát maga a rádió elso embere tiltotta ki az adásból, és tiltotta el a szerkesztot a mindenféle megszólalástól egy teljes hétre. Majd a büntetés leteltekor � musorkészítés közben � megüzente, hogy a tiltás végleges. Hogy sem akkor, sem több hónapon át nem fogadott személyes beszélgetésre, de még csak a megkeresésemre, az iktatott levelemre sem válaszolt, emiatt azt gondolom, hogy nem én tartozom magyarázattal�Elérkezett szeptember közepe és a motoros futár. Vasárnap délután volt. Tehát teljesen �életszeru�, hogy a Rádió épületében várta ot egészen véletlenül az Aktuális musorokért felelos foszerkeszto! Vagy mégis adjunk esélyt a véletlennek? Majd bekövetkezik az abszurd operett! A Kossuth Rádió az aznap délutáni híradásában közli, hogy milyen hanganyag is került a birtokába! Majd annak eredetét nem vizsgálva, az anyagot önhatalmúlag vágva, leforgatja Gyurcsány Ferenc hónapokkal korábban rögzített � teljes terjedelmében akkor még általunk nem ismert � beszédének szerkesztett változatát! Ha Magyarországon törvényszintu szabályai vannak a közszolgálati rádiózásnak,már nem úgy hívnák az elnököt az MR élén, mint ahogy! Igaz, az Aktuális szerkesztoséget már nem az egykori �kazettaátvevo� irányítja. A tényen senki sem lepodött meg, hiszen azt, hogy alkalmatlan, nem a motoros futár vette észre eloször.És most érdekes csak igazán, hogy mint a Magyar Rádió egykori fomunkatársa,kb. negyvened magammal, ki vagyok tiltva az épületbol. Illetve csak elnöki vagy alelnöki engedéllyel léphetek abba az intézménybe, amelybe bármelyik tegnap fölvett gyakornok beléptetheti az utcán percekkel azelott összeszedett ismerosét. Tavaly szeptemberben csak rendori egyenruha kellett, és úgy járhatott be bárki a közszolgálati Magyar Rádióba 17-e után, hogy még a belépteto rendszer sem regisztrálta. A rendészek kinyitották középen a vasrácsot, és a forradalmárok által 50 éve ostromolt kapu sarkig tárult az állig felfegyverzett több teherautónyi rendor elott. Bennünket védtek. A musorkészítok biztonságára ügyeltek az elnök utólagos körlevele szerint, amelyben köszönte a türelmünket. Arról persze nem szólt, hogy miért vezették át a szobámon a szerkesztoségi folyosó tuzcsapjáról a több tíz méteres tuzoltó tömlot, amelynek a végén a sugárcso az ablakomból kilógva vízágyúként meredt az arra járókra, a Bródy és a Szentkirályi utca sarkán? Napokon át a foszerkesztoségen muködött a rendorség operatív törzse, az udvaron pedig vérüket hullajtották a körúton összefogdosott fiatalok, akiket a közszolgálati Magyar Rádió udvarán igyekeztek jobb belátásra téríteni a valószínulegezzel is a musorkészítok biztonságát szavatoló aranyos kis rendorbácsik. Nem volt humánusabb az sem, ahogyan a rendorség több hetes bekvártélyozását követoen velünk, musorkészítokkel bánt el immáron az elnök és martalóc csapata. Történetek hosszú sorát írhatnám ide, hogy miként aláztak meg fél évszázada a rádiót meghatározó személyiségeket, de ehelyett ide másolom Cs. Kádár Péter, az éhségsztrájkot kezdett kirúgott � bocsánat � csoportosan leépített rádiós nyílt levelének részletét.��du. 4 körül Kemencei telefonált, hogy ráérnék-e beszélgetni vele. Mondtam, persze. Nyitva volt az ajtaja, hát látom ám, hogy ott van Mészáros alelnök, a Medve Zsuzsa jogász és Kemencei. Mondtam, bocsi, mindjárt jövök vissza, mentem a filctollaimért, mert tudtam, hogy helyesírási hibák vannak a felmondó iratban. Na, erre utánam rohant Mészáros, és két emeleten át, kergetoztünk. Hiába mondtam, hogy nyugi! Én betartom, amit mondok. Vissza is mentem, Kemencei mondta, hogy üljek le. Nem ültem le, erre mondta, hogy vegyem át a felmondó levelemet, és hogy holnap van az utolsó munkanapom. Erre kihúztam magam, és elénekeltem a Himnuszt. Kívülállók azt hihették, hogy hamis voltam, pedig csak polifon. Ezek meg csak ültek, föl nem álltak volna�� Most már a kirúgott rádiósoknak alapítványuk is van! Ami nincs, az a szakma szolidaritása. Hol vannak az egykori kék szalagosok? Hol vannak a tájékoztatás pártatlanságát féltok? Mert lenne miért aggódniuk. Hogy milyen most a Kossuth és a Petofi Rádió? Azt, tessék meghallgatni. Az egyiken úrrá lett �a szavak ereje�, a másik meg �nagyon zene�. Ami pedig a kilencedik évtizedében járó nemzeti intézményt illeti, valószínu, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján már a falai sem állnak majd. De mit számít az, amikor az egykori forradalmárok akkor már úgy sem tudnak eljönni, hogy koszorúzzanak. A közben felnövo korosztályok meg amúgy sem értik, hogy miért Sándor ez a Bródy, amikor János? A jövo évtol a fiatal felnottek zenei adója � talán éppen január 1-jétol, mert ezeknek a fiúknak stílusuk az van � elhagyja Petofi Sándor nevét! Hiába ízlelgette szegény Petrovics újjá a költohöz jobban illo vezetéknevet. Most kimondatott, hogy versírásra még csak-csak jó volt, de a korszeru rádiózásra bizony alkalmatlan. Aztán majd jönnek szépen sorra: Kossuth, Bartók, Kodály, Erkel, a Hunyadiak, Szent László király, Szent István, Árpád és természetesen sávval vagy anélkül az összes Árpád-háziak�Ebben a folyamatban ki emlékszik majd arra, hogy volt egyszer egy Közszolgálati Rádió, amelynek Nemzeti Foadója, a Kossuth, összekötötte a Kárpát-medence magyarságát, és volt ido, amikor szép szóval vigasztalta az Éjszakai Európában kalandozó magyarokat. De érdekel ez még valakit? Ha igen, akkor �viszonthallásra, Kedves Hallgatóim! _ JobbINFO: http://jobbinfo.tvn.hu

0 komment , kategória: Általános

Címkék: közszolgálatiság, pártválasztásban, megvalósításáról, legkorszerubbnek, musorpolitikáját, bekvártélyozását, kiegyensúlyozott, véleményalkotási, közszolgáltatást, elhallgattatását, megszüntetéséért, nacionalizmussal, musorkészítokkel, tevékenységének, tisztánlátásban, egzisztenciális, személyiségeket, belepillantania, bérfeszültséget, fejfájásérzetet, utópisztikusnak, megváltoztatása, tájékozódhattak, közszolgálatban, konzumidiótákká, közszolgálatnak, kormánykoalíció, rádióhallgatási, tevékenységéhez, élvezhetetlenné, kényszerítették, hallgatóságától, szerkesztoséget, propagandájával, rosszindulatúak, musorprogrammal, elnök személyes, mostani vezetéstol, névsor titkos, célom abban, közszolgálat szakmai, szabályozás célja, mértékadó országos, profitérdekelt kereskedelmi, évtized elso, elnöki székbe, kormánypárttá lett, hazai sajtópiacot, tájékozatlan magyar, fogyasztókért való, nézok által, rádióval pedig, Magyar Rádió, NÉMETH MIKLÓS ATT, KÉRDEZ AZ IDO, Bródy Sándor, Kossuth Rádió, Nemzeti Foadót, Danubius Rádió, Magyar Rádiónak, Közszolgálati Rádió, Kedves Hallgatók, Tájékozatlan Választóként, Közszolgálati Rádióban, Magyar Rádió Zrt, Magyar Hírlapos, Gyurcsány Ferenc, Kádár Péter, Medve Zsuzsa, Petofi Rádió, Petofi Sándor, Szent László, Szent István, Nemzeti Foadója, Éjszakai Európában, Kedves Hallgatóim,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]